Az 3-as számú istállóban a diákok és tanárok saját lova található. Ebben az istállóban jellemzően a kancák és a heréltek kaptak szállást Jobb és bal oldalon is 12-12 box található. Mindegyik box 4x4 méteres, hogy a lovak kényelmesen elférjenek.


Az istállóban található lovak:

Jobb oldal:
001-es box

002-es box

003-as box
Árnyék - Fríz ló - Herélt
Lovassa: Samantha Leroy

004-es box
Karvaj - Fríz ló - Herélt
Lovasa: Vanessa Asmi

005-ös box

006-os box

007-es box

008-as box

009-es box

010-es box

011-es box

012-es box



Bal oldal:
001-es box
Sunshine - Appaloosa keverék - Kanca
Lovasa: Ophelia Cavallaro

002-es box

003-as box

004-es box

005-ös box

006-os box

007-es box

008-as box

009-es box

010-es box

011-es box

012-es box

Miután berendezkedtem a kollégiumi szobámba, persze csak felszínesen, lesétáltam a Lovardába, hogy megnézzem Karvajt. Aggódtam, hogy hogy viselte az utat és gondoltam ránézek, lecsutakolom, megetetem és ellenőrzöm, hogy mennyire jó az iskolai ellátása.
A Lovarda elég tágas volt és sok ló hangját lehetett hallani, az istálók ajtajain név szerint a bent lakó lovak nevei voltak így hamar megtaláltam a hármas istáló listáján Karvajt. Bent hamar meg is lett a jobb oldali négyes boxban pihent. Odaléptem hozzá és megszólítottam, halkan fújt egyet és azonnal tudtam, hogy kemény nap volt ez neki és elfáradt.
-Semmi gond Karvaj, kicsit itt leszek veled és letisztítalak, meg fogod szokni az új helyed...-kezdtem a csacsogást neki, miközben elkezdtem kefélni a szőrét.

Vanessa

Lassan leereszkedett az este, de én még mindig ébren voltam, és a takarodó közeledte sem tudott lebeszélni a tervemről. Egy utolsó, gyors lovaglás Árnyékkal – csak ennyit akartam. Tudtam, hogy a szabályok ezt nem feltétlenül támogatják, de hát, pont ez tette annyira csábítóvá a gondolatot. Senki sem járkál ilyenkor az istállók körül. Gondoltam, gyorsan végzek, mielőtt bárki észrevenné, hogy hiányzom a kollégiumból.
Az éjszaka hűvös szellője az arcomba kapott, ahogy elindultam lefelé az ösvényen. Minden lépésem halkan ropogott a kavicsokon, és a lámpák sárgás fénye hosszú árnyékot vetett elém. A levegő friss volt, de kellemes, és a csend megnyugtató. Tökéletes időpont egy kis magányos lovaglásra.
Amikor végre elértem az istállóhoz, lassan benyitottam az ajtót, remélve, hogy senki sincs itt. De ahogy beléptem, azonnal meghallottam egy halk neszt, amit nem én okoztam. Az egyik box mellett állt valaki. Első pillantásra csak egy lány körvonalait láttam a félhomályban. Nem voltam egyedül.
– Hát, ez meglepő – motyogtam magamnak, de elég hangosan ahhoz, hogy ő is meghallja.
– Te is lóhátra készülsz ilyenkor? – kérdeztem játékosan, bár inkább magamnak, mint neki címezve. Egy pillanatra megálltam, a lábaimat összekulcsolva néztem rá, várva, hogy mond-e valamit, vagy csak figyelmen kívül hagy.

Miközben elmélyültem a tisztogatásban nem vettem észre, hogy nyílik az ajtó, meglepetten fordultam meg mikor valaki megszólalt mellettem.
Félrebiccentettem a fejem miközben próbáltam eldönteni, hogy a lány hozzám beszél, vagy magában, de arra jutottam, hogy nekem szánta.
-Ó, szia, nem, mi csak ma érkeztünk és Karvaj elfáradt, nem szeret utazni. Te kihez jöttél? -Kérdeztem kicsit meglepetten és zavarban.

Ahogy a lány válaszolt, azonnal észrevettem a zavarát. Nem mintha én nem éreztem volna hasonlóan – elvégre, egyedül akartam lenni, és most itt van valaki más is, akivel beszélgetnem kell. Ugyanakkor nem volt annyira rossz, sőt… talán kicsit izgalmas is volt a találkozás.
– Szóval Karvaj elfáradt? – biccentettem a fejemben szinte önkéntelenül, ahogy végignéztem a lován. Szép állat volt, erős és büszke.
– Értem, nem minden ló bírja jól az utazást. Árnyék se különösebben kedveli az ilyesmit, de hát… ilyen az élet – vontam meg a vállam egy halvány mosollyal, miközben megdörzsöltem a kezem, hogy elűzzem a hirtelen támadt feszültséget.
Egy pillanatra elgondolkodtam. Takarodóig még volt időm, és… nos, talán nem lenne olyan rossz, ha nem egyedül lovagolnék. Az este szép volt, az idő kellemes, és bár a csendet szerettem, néha jól jön egy kis társaság. Különösen, ha valaki újonc, akinek talán még jól is esne egy kis segítség a beilleszkedéshez.
– Tudod, ha Karvaj fáradt, lehet, hogy egy kis könnyű lovaglás jót tenne neki – mondtam végül, miközben egyre magabiztosabban formáltam a szavakat. – Én is pont most készültem kimenni Árnyékkal, úgyhogy ha gondolod, csatlakozhatnátok hozzánk. Csak egy rövid kör, semmi megerőltető – tettem hozzá gyorsan, hogy ne érezze kényszernek.
Egy pillanatra találkozott a tekintetünk, és halványan elmosolyodtam, bár magam sem tudom, miért. Talán csak a helyzet abszurditása miatt – a kis kalandom este egyedül, ami most váratlanul közösségi élménnyé változhat.
– Persze, ha inkább pihentetnéd még, azt is megértem. Csak gondoltam, hogy talán jól esne neki egy kis lemozgatás az utazás után – tettem hozzá lazán, remélve, hogy nem hangzottam túl rámenősnek vagy tolakodónak.

Bár úgy terveztem, hogy a mai napon nem foglalkozok senkivel és kipihenem magam, most mégis elgondolkodtam az ajánlaton. Végig mértem az előttem álló lányt, kb annyi éves lehetett mint én magam, csinos és a szemében van valami fura, talán dac és kaland vágy, és ez tetszett. Olyan ismerős a lány hangja, mintha hallottam volna a kollégiumban, de nem voltam benne biztos.
-Nem gondoltam volna, hogy első nap máris feszegetni fogom a határokat, terveztem várni vele holnapig.- nevettem el magam.
Mivel új voltam az iskolában és senkit sem ismeretem jól esett ez a kedves gesztus és legalább megismerem kicsit a helyet is.
Kinéztem az ablakon és meglepett, hogy már besötétedett, valóban elgondolkoztam azon, hogy mennyire jó ötlet az első napon a takarodó közeledtével kivinni a lovakat, de végül is egye fene, kell nekem is a friss levegő, a mozgás és Karvajnak sem fog megártani, amúgy is olyan kellemes ma az idő és én imádom az éjszakát.
-Nagyon szeretek este lovagolni, olyankor ki tudom tisztítani a gondolataimat és mindig megnyugszom. Te tudod, hogy merre tartják a lovagló cuccokat? Még csak egy kefét sikerült találni, pont Árnyék mellett találtam. Gyönyörű lovad van, ha jól láttam ő is Fríz ugye? - halványan elmosolyodtam.
Végigfuttattam a tekintetemet a helyen, milyen furcsa az előbb még azt magyaráztam Karvajnak, hogy furán érzem magam itt és olyan csendes minden, most pedig kimegyek egy lánnyal lovagolni.

A lány szavai hallatán önkéntelenül elmosolyodtam. Nem tudtam nem észrevenni, hogy kicsit zavarban van, talán ugyanúgy, mint én az elején, de ahogy folytatta, egyre inkább oldódni látszott. Az apró megjegyzése, miszerint már első nap feszegetné a határokat, kicsit felnevettem.
– Határokat feszegetni mindig izgalmas, bár takarodó előtt vagyunk – jegyeztem meg játékosan, miközben megpróbáltam kicsit elrejteni a saját izgatottságomat. Sosem bántam, ha valaki hasonlóan gondolkodott, mint én. Az estékben mindig volt valami varázslatos, főleg amikor a csendes birtokon csak a lovak halk neszezése és a szél halk susogása volt az egyetlen hang.
Ahogy felém pillantott, majd kinézett az ablakon, láttam, hogy mérlegel. Őszintén szólva, én is elgondolkodtam, hogy mennyire jó ötlet most kimenni, de aztán elhessegettem a gondolatot. Miért ne? Mindig is szerettem az éjszakai lovaglásokat, és az este hűvös, friss levegője valami megmagyarázhatatlan nyugalmat hozott magával.
– Este lovagolni valóban más, igazad van. Olyan… felszabadító – válaszoltam, miközben visszatértem a jelenbe, és a kérdésére koncentráltam. – Ja, a lovagló cuccokat az istálló végénél találod, ott van egy kis szerszámos helyiség. Tényleg, Árnyék is fríz, igen. Karvaj is csodás, látom, hasonló ízlésünk van, ami a lovakat illeti – válaszoltam egy félmosollyal, majd az egyik oszlopnak dőltem, miközben vártam, hogy összeszedje a dolgait.
Ahogy néztem, ahogy mozog, próbáltam kitalálni, hogy vajon milyen lehet. Volt benne valami… erős, mégis kicsit tétova. Új lehetett itt, és talán épp most próbálta megtalálni a helyét, akárcsak én anno. De valami azt súgta, hogy nem lesz nehéz dolga. Határozott lépésekkel indult a szerszámos felé, én pedig követtem, miközben próbáltam összeilleszteni azokat az apró információmorzsákat, amiket róla szereztem.
– És egyébként… hogy érzed itt magad eddig? – kérdeztem, hogy megtörjem a csendet, de igazából tényleg érdekelt a válasza.