A 1700-as évek végén az olasz nemes és kereskedő, Lorenzo Moretti, egy kereskedelmi expedíció során érkezett Amerika keleti partvidékére. A Moretti család gazdag tengeri kereskedelemre alapozott hírnevét és vagyonát, de Lorenzo több volt egyszerű kereskedőnél: felfedezőként és stratéga gondolkodású emberként vágyott arra, hogy új területeket és lehetőségeket találjon a család számára. 1779-ben, egy vihar következtében, hajójával a vad és elzárt Veloria Félsziget partjainál kötött ki.

A vihar utáni hetekben Lorenzo nemcsak a hajó helyreállításán dolgozott, hanem alaposan felderítette a félszigetet is. Veloria vad és szinte érintetlen tája azonnal megragadta képzeletét. A hely elzártsága ideális volt arra, hogy a Moretti család számára egy új, biztonságos menedéket hozzon létre. Az 1780-as évek elején Lorenzo Moretti hivatalosan is megvásárolta a félszigetet, és elkezdte az első építkezéseket. A birtok központját egy hatalmas kastély képezte, amelyet a félsziget legmagasabb pontjára építtetett, kilátással az Atlanti-óceánra.

1785-től 1800-ig a Veloria Félsziget fokozatosan átalakult a Moretti család magánbirtokává, amely nemcsak menedékként, hanem kereskedelmi központként is funkcionált. Lorenzo az elzárt félszigetből kiterjedt kereskedelmi hálózatot épített ki, amely az Atlanti-óceánon áthaladó hajókat szolgálta ki. Mivel Veloria közel helyezkedett el Amerika fontos kikötővárosaihoz, a család tovább növelhette befolyását az új világban.

1800-tól az 1820-as évekig a Moretti-család tovább növelte befolyását, ám ekkoriban a nemzetközi kereskedelem változóban volt. Amerika és Európa politikai és gazdasági változásai hatással voltak Lorenzo vállalkozásaira is. Bár a félsziget biztonságos menedéket nyújtott, a tengeri kereskedelem új irányt vett, és a családnak alkalmazkodnia kellett az új kihívásokhoz.

Lorenzo halála után 1815-ben, fia, Marco Moretti vette át a család birtokának irányítását. Marco nem osztotta apja kereskedelmi ambícióit, de szenvedélyesen érdeklődött a lovassportok iránt. A Veloria Félszigeten található kastély körüli területeket fokozatosan lovas birtokká alakította át, ahol lovakat tenyésztett és kiképezett. Veloria területei ideálisak voltak tereplovaglásra és vadászatokra, és Marco Moretti nagy hangsúlyt fektetett arra, hogy a birtok fokozatosan a lovaglás központjává váljon.

1820-tól 1850-ig a Veloria Félsziget lassan kezdett átformálódni, már nemcsak kereskedelmi központként, hanem a lovassportok fellegváraként. A Moretti-család híre továbbra is fennmaradt, mivel a család tagjai Európa és Amerika elit köreiben mozogtak. Marco Moretti fia, Antonio Moretti, az 1850-es években végül megvalósította azt az álmát, hogy a családi birtokot hivatalosan is egy lovas akadémiává alakítsa.

1850-ben Antonio Moretti hivatalosan megalapította a Valdara Lovas Akadémiát, amely a Veloria Félszigeten kezdte meg működését, mint az angol lovaglás egyik legkiemelkedőbb oktatási központja. Az akadémia alapítása nemcsak a Moretti család történetének egy új fejezetét nyitotta meg, hanem a félsziget legendáját is tovább erősítette, amely már ekkoriban is híres volt gazdag múltjáról és titokzatos atmoszférájáról.

A Valdara Lovas Akadémiát 1850-ben alapította Antonio Moretti, aki az olasz Moretti család leszármazottjaként érkezett a Veloria Félszigetre, Amerika keleti partvidékére. Antonio maga is kiváló lovas volt, és szenvedélyesen hitt abban, hogy a lovassport az elit körökben nagy presztízst jelent. Az iskola eleinte az angol lovaglásra specializálódott, és kizárólag arisztokrata családok gyermekeinek kínált oktatást. Az akadémia hírneve hamar elterjedt az Egyesült Államokban és Európában, mivel Antonio Moretti a legmodernebb lovas technikákat és felszereléseket biztosította a diákok számára.

Az akadémia a kezdeti években kifejezetten az angol lovaglásra és a klasszikus lovassportokra fókuszált. A diákok megtanulták a díjlovaglás és a díjugratás művészetét, és az iskola hírneve egyre nőtt, különösen az amerikai elit körében. Az oktatás szigorú és elitista volt, a diákoknak nemcsak a lovaglásban, hanem a fegyelemben és kitartásban is ki kellett tűnniük.

Az 1900-as évek második felében, ahogy Amerika lovas kultúrája átalakult, a Valdara Lovas Akadémián is megjelent a western lovaglás. A vadnyugati életstílus és a western versenyek egyre nagyobb népszerűségnek örvendtek az Egyesült Államokban, és az iskola felismerte, hogy a változó idők és igények szerint bővíteni kell a tananyagot. Így az akadémián elkezdték oktatni a western stílusú lovaglást is, amely egy új dimenziót adott az intézménynek.

A Valdara Lovas Akadémia a 20. század második felére a lovassportok mindkét ágában — angol és western lovaglásban — kiváló oktatást nyújtott, és diákjai világszerte versenyeken vettek részt. Az akadémia egyre inkább nemzetközi hírnévre tett szert, és a világ minden tájáról érkeztek diákok, hogy részt vegyenek az elit képzésben.

A hosszú múlt, az 1850-es években gyökerező hagyományok, valamint az akadémia folyamatos fejlődése tette a Valdara Lovas Akadémiát a világ egyik legismertebb lovas iskolájává, amely mind az angol, mind a western lovaglásban otthon van.