NÉV: Christine Hayes
SZÜL. HELY: Tennessee, Nashville, USA
SZÜL. IDŐ: 2007. november 14.
KOR: 17
NEM: Nő
STÁTUSZ: Tanuló
ÉVFOLYAM: 11. évfolyam

Christine visszafogott, csendes típus, aki a társas kapcsolataiban óvatos, és nehezen enged közel magához másokat. Barátságos természetét nem könnyű elsőre észrevenni, mert visszahúzódó, és inkább figyel, mint beszél. Azonban, amikor valaki közel kerül hozzá, megmutatja hűséges, megbízható oldalát. A társaságban ritkán kezdeményez beszélgetést, és gyakran inkább megfigyelő szerepben van, de mindig kíváncsi másokra. Azonban, még ha érdeklődik is az emberek iránt, nem tolakszik, nem üti bele az orrát mások dolgaiba. Ha valakinek szüksége van rá, ott van, de csak akkor avatkozik közbe, ha arra kérik.
A humorérzéke kifinomult; tudja, meddig mehet el a viccelődésben, soha nem lépve át mások határait.
Szabadidejét leggyakrabban könyvek társaságában tölti. Imád olvasni, legyen az egy papíralapú regény vagy egy ebook. Az olvasás számára menedék és kikapcsolódás. Tudásvágya határtalan, és rengeteg téma érdekli, de ritkán kezdeményez beszélgetéseket ezekről. Szeret tanulni és felfedezni dolgokat, de nem az iskolai módszereken keresztül; inkább a saját tempójában, a saját érdeklődési körei alapján szerzi meg a tudást. Bár nem szereti a hagyományos tanulást, meglepően könnyen jegyzi meg az információkat, és sokszor akkor is emlékszik a részletekre, amikor nem is számít rá.
Az állatok különleges helyet foglalnak el a szívében. Mindig szívesen van a társaságukban, és az állatok iránti szeretete mély és természetes. Az állatokat nemcsak kedveli, hanem megérti is őket, és gyakran keresi az alkalmat, hogy időt tölthessen velük. A velük való kapcsolata nyugodt és harmonikus, talán azért is, mert az állatok társasága nem követel tőle semmit, és csendes jelenlétükben ő is igazán önmaga lehet.

Christine 180 cm magas, karcsú és vékony alkatú fiatal lány. Szőke haja lágyan keretezi arcát, amelyet ragyogó kék szemei tesznek igazán különlegessé. Magas, vékony termete nemcsak figyelemre méltó, de könnyed mozgásával is magára vonzza a tekinteteket. Van benne valami elegáns és visszafogottan nemes, amit egyszerű, de kifinomult stílusérzéke is alátámaszt.
Szabadidejében inkább sportos és kényelmes ruhákat visel, amelyek kiemelik karcsú alakját és biztosítják számára a kényelmet. A praktikus, laza öltözet nemcsak jól áll neki, de szabadabb mozgást is lehetővé tesz számára.
Az iskolában egyenruhát visel, amely egyszerű, mégis rendezett megjelenést biztosít számára. Ehhez visszafogott, diszkrét ékszereket választ, amelyek nem vonják el a figyelmet, de finoman kiemelik nőies vonásait. Az egyenruháját mindig gondosan viseli, figyel az apró részletekre, ami az egész megjelenésében tükrözi rendezett, visszafogott természetét.

Christine élete 2007 novemberében kezdődött Nashville-ben, egy kiegyensúlyozott, szeretetteljes családban. Egyetlen gyerekként nőtt fel, de soha nem érezte magát egyedül, hiszen a szülei, akik boldog házasságban élnek, mindig is teljes támogatásukat adták neki. Édesapja, aki hivatásos lovasedzőként dolgozik egy közeli istállóban, és édesanyja, aki állatorvos, már kiskorától kezdve biztosították, hogy Christine életében központi szerepet kapjanak az állatok. A lovak, kutyák, macskák és egyéb állatok iránti szeretete természetesen alakult ki, ahogy folyamatosan részt vett a gondozásukban, és megismerte az állatvilág szépségeit és kihívásait.

Christine különösen közel került édesanyjához, akit gyakran elkísért az állatorvosi rendelőbe, és érdeklődve figyelte a különböző kezeléseket. Gyakran segített is neki, és hamar felfedezte, mennyire lenyűgözi az állatok gyógyítása és gondozása. Bár komoly érdeklődést mutatott az állatorvosi munka iránt, igazán a lovak foglalták el a szívében a legfontosabb helyet.
Ez a szeretet különösen erősödött, amikor 12 éves korában született meg az a ló, amelyet születésétől kezdve ő nevelt és gondozott. Az állattal különleges kapcsolat alakult ki, és ez a kötelék évről évre mélyült. Ez a ló nem csupán egy egyszerű háziállat volt számára, hanem egy társ, akiről saját kezűleg gondoskodhatott, és akivel életre szóló köteléket alakíthatott ki. Ettől a pillanattól kezdve minden napját a csikó köré szervezte, és ezért vállalta, hogy otthon marad, magántanulóként folytatva az iskolát, hogy minden idejét a gondozásának szentelhesse.

Az egyik legboldogabb emléke ebből az időszakból egy ragyogó tavaszi reggelhez kötődik. A nap első sugarai éppen csak megérintették a mezőt, amikor Christine kilépett az istállóból, és kiengedte a csikót. A kis ló még ügyetlen volt, hosszú, vékony lábai szinte egymásba akadtak, ahogy megpróbált futni. Christine szíve megtelt melegséggel, amikor látta, ahogy a csikó boldogan ugrándozik, mintha csak felfedezné a világot. De hirtelen megbotlott, és egyenesen a puha fűbe zuhant. Christine hangosan elnevette magát, és odaszaladt hozzá. "Semmi baj, kicsim," suttogta kedvesen, megsimogatva a csikó fejét, "legközelebb jobban fog menni." A csikó felnézett rá azokkal a nagy, kíváncsi szemekkel, majd mintha tényleg megértette volna, újra megpróbált talpra állni, és folytatta a játékos szökdécselést.

Azonban nem sokkal később minden megváltozott. Egy reggel Christine szokatlan csendet talált az istállóban. Amikor belépett, azonnal észrevette, hogy valami nincs rendben. A csikó nem jött elé, nem ugrándozott izgatottan. Ehelyett ott állt, lehajtott fejjel, szinte mozdulatlanul. Christine szíve azonnal összeszorult. Az a vibráló energia, amit a kis lóban mindig látott, eltűnt, helyét levertség és gyengeség váltotta fel. Az aggodalom hirtelen tört rá, mintha hideg hullám zúdult volna végig a testén.
- Mi történhetett? – kérdezte remegő hangon, miközben édesanyját hívta. Édesanyja, aki állatorvosként dolgozott, gyorsan cselekedett. Ám minél több idő telt el, annál inkább kiderült, hogy a csikó betegsége komolyabb, mint először gondolták. Christine napról napra egyre tehetetlenebbnek érezte magát, ahogy végignézte, hogy a csikó szenved. Édesanyja minden tudását bevetette, hogy megmentse az állatot, de még így is kétséges volt, hogy felépül-e.
Christine minden egyes nap a csikó mellett volt, próbálva megnyugtatni, suttogva hozzá azokat a szavakat, amelyekkel magát is nyugtatni próbálta: „Rendbe fogsz jönni. Nem hagyom, hogy bármi bajod legyen.” De belül mélyen rettegés gyötörte. Mi lesz, ha elveszíti azt, akihez ennyire kötődik? Minden alkalommal, amikor belépett az istállóba, a szíve gyorsabban vert, attól félve, hogy ez lesz az a nap, amikor a csikó már nem fogja várni őt.
Hetekig tartó agónia után végre megtörtént a fordulat. Egyik reggel, amikor Christine félve lépett az istállóba, észrevette, hogy a csikó felkapta a fejét, és izgatottan figyeli őt. A szemei ismét élettel teltek, és amikor Christine kinyitotta az ajtót, a kis ló nem habozott: megindult felé, és gyengéden megbökdöste az orrával, ahogy korábban is. Christine szeme megtelt könnyekkel. Végre újra láthatta a csikó vidámságát és energiáját, amit annyira hiányolt. Az az érzés, hogy a szeretetével és gondoskodásával segített neki talpra állni, minden kétséget és félelmet eloszlatott. Ez az élmény örökre megváltoztatta Christine-t.

Christine nemcsak gondozta, hanem edzette is a lovat, ahogy édesapja útmutatása mellett fokozatosan egyre jobban elmélyült a lovaglás és a lovas versenyzés világában.
Az akadémiai élete azonban nemcsak a sikerekről szólt. Az iskola falai között történt egy tragikus haláleset, amely mélyen megrázta Christine-t. Bianca, aki az egyik legtehetségesebb lovas volt az akadémián, és akire Christine felnézett, váratlanul életét vesztette. Ez az esemény sokakat sokkolt az akadémián. Bár a tragédia mélyen érintette, végül úgy döntött, hogy nem hagyja ott az akadémiát.

Sunflower
5 éves
csődör
Belga melegvérű
Díjugratás
Alapvetően egy gazdás, csak Christine-t tűri meg a hátán. Ugyanakkor barátságos, mert simogatható, és egy almával vagy répával lekenyerezhető.
Jobb farán egy arany-fehér folt található.